Nem bírta ki Linux nélkül

Én azért még még bírom… egy darabig.

 

"Tavaly kilépett, most visszatért a Novellhez a SUSE egyik alapítója.

 

Visszatér a Novellhez Hubert Mantel, a SUSE egyik alapítója és vezető kernelfejlesztője, aki tavaly novemberben távozott a szoftvercégtől. A szakember akkor keserűen így indokolta döntését: „ez a vállalat már nem az, amelyet létrehoztam 13 évvel ezelőtt”. Mantel már a harmadik egykori SUSE-vezető volt, aki – azt követően, hogy a cég a Novell tulajdonába került – elhagyta a vállalatot. Tavaly októberben Petra Heinrich kereskedelmi igazgató távozott a cégtől, előtte pedig Richard Seibt, az egykori német vállalat első embere mondott fel.

 

A Linux Watch beszámolója szerint többen azt gyanították, hogy Mantel azért távozott, mert a Novell hirtelen eldöntötte: kizárólag a Gnome asztali környezetet támogatja, a KDE-t nem. És bár a cég a felhasználók nyomásának engedve gyorsan visszatáncolt, a SUSE-vezető addigra már kilépett.

 

Visszatéréséről a szakember az olasz Data Manager On Line magazinnak adott interjújában beszélt. Ebben egy évvel ezelőtti távozását így indokolta: „Tulajdonképpen kiégtem. Miután évekig semmi mást nem csináltam, csak dolgoztam és néhány kellemetlen élményt gyűjtöttem a befektetőktől, nem kellett sok, hogy bedobjam a törölközőt. Egyszerűen szükségem volt egy kis pihenésre.”

 

A Novell szóvivője a linuxos szaklapnak megerősítette, hogy Mantel december elején visszatért, és már nagy elánnal dolgozik a kernelcsapat vezetőjeként. „Több mint egy évem volt arra, hogy átgondoljam a jövőmet, és arra jutottam, hogy továbbra is a Linux érdekel a legjobban. Sok jó barátom is van a SUSE-nél, és tényleg szeretnék velük és a Linuxért dolgozni” – nyilatkozta Mantel. A „megtért” vezetőnek nincs kifogása a Microsoft–Novell megállapodás ellen sem, szerinte ez csak azt bizonyítja, hogy már a redmondi szoftvercég is komolyan veszi a nyílt forrású operációs rendszert."

 

Eredeti hír itt.

Szoftvertelepítés linuxon: Ma még szívás – 2.

Tegnap olvashattuk az első részt (időközben a hazai rajongótábor is elnyammogott a témán – megjegyzem igen kultúráltan). Ime itt a folytatás, meg talán egy lehetséges megoldás?

 

"After reading through the comments to part 1, let me first point out that our goal is to create a vibrant third party software ecosystem around Linux—you know, like the one Microsoft has built around Windows. No, it’s not about imitating Microsoft. It’s about being competitive. A platform is only as good as the applications that run on it.
[…]
What problem then? This: ISVs have thus far been reluctant to use the native package systems. Why? THEY’RE hugely invested in “package systems” for other platforms, and every Linux specific thing they have to support costs money. In a world where decisions are ruled by cost vs. benefit, this is a pretty important consideration too.

How do ISVs (independent software vendors) handle this today? For the most part, they ignore the package systems on Linux and do their own thing.
[…]
we have to understand what ISVs want. The answer is simple: ISVs want to treat Linux as a single platform, which means they want to offer a single package for Linux, much as they do for Windows.

[…]

quickly converged on constructing a single API that could be implemented across the various package systems, because APIs make for nice evolutionary steps and can, done right, mask underlying implementation differences."

 

Az eredeti, teljes írás második része (angolul): Software installation on Linux: Today, it sucks (part 2)

 

A hozzászólásokat is érdemes elolvasni.

Szoftvertelepítés linuxon: Ma még szívás

Egy érdekes írásra bukkantam a LinuxTuday.com-on (nem ez az első ilyen jellegű cikk). A szerző, Ian Murdock a Sun Java Studio Creator szoftver telepítési nyűgjein keresztül mutatja be a linuxon tapasztalható ezirányú kellemetlenségeket és problémákat. A használt rendszer a készülőfélben lévő Debian "etch" linux disztribúció volt.

 

Olvasás közben ne felejtsük el, hogy a számítógép használók 97%-ának fogalma sincs arról, hogy mi az az operációs rendszer, memória, diszk, hálózat és efféle marhaságok.

 

A lentebb leírtak egy részével én is találkoztam azon linuxos tanulmányaim alatt, melyek arra szolgáltak volna, hogy megszeressem a cuccot (sajnos ez még a mai napig se sikerült).

 

"Here’s an example. To install Sun’s Java Studio Creator on Windows, I just click on the .exe on Sun’s web site, which downloads the file and places it on my desktop. I double click the .exe (after, of course, checking it for viruses) and am up and running in a few minutes.

 

In contrast, on Linux, I click on the .bin, which downloads the file and.. up pops a text editor showing me a /bin/sh script.

 

Nice. Fortunately, I know what that is, so I save the script to a file on my desktop. I double click the file, and.. up pops a dialog box telling me the file isn’t executable.

 

Nice. Fortunately, I know what that means, so I drop into a shell and run chmod +x ./creator-2_1-linux-ml.bin. I double click the file again, and there’s a nice graphical installer now.

 

Finally, it looks like everything is going my way. Halfway through, though, the installation fails, telling me I need to install the RPMs for compat-libstdc++ and compat-libstdc++-dev…"

 

Az eredeti, teljes írás (angolul): Software installation on Linux: Today, it sucks (part 1)

 

Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy a szerző egy "hüjjjeköcsögmicrosoftbérenc", ajánlom olvassa el Ian Murdock névjegyét, osz’t utána fröcsögjön (ha marad még némi nyálképződmény az etetőjében – Copyright by Papp Laci bácsi).

A MySQL meglepő lépése

Most olvastam, hogy a MySQL módosította a linuxra vonatkozó támogatási feltételeit. Majdnem hangra megegyezik az Oracle támogatási listájával. A lényeg: RedHat, Novell SuSE linux és kész. Persze ettől még működni fog Debian vagy más disztribúciókon is, de ha bármi hiba van, akkor nagyjából el lehet tolni a biciklit (akárcsak az Oracle esetén).

 

"MySQL now supports only two Linux distributions — Red Hat Enterprise Linux and SUSE Linux Enterprise Server."

 

Eredeti hír (angolul) itt.

 

MySQL Enterprise támogatási lista itt.

Szabvány lett az OpenXML, vagy mi

El nem tudom képzelni miért akarják a szoftverbolsik az IBM-el a vállukon rátukmálni az ODF-et a világra akkor, amikor a világ irodáinak 97%-a Microsoft Office-t használ. Vagyis… hoppá, azt hiszem mégis értem! Hacsak azért nem, mert az ODF-et jó emberek találták ki, az OpenXML-t meg pfúj ronda mikrofososok. Na, így már világos minden. Hogy is nem jutott ez eddig eszembe?  Apropó, találós kérdés: tudja-e valaki, melyik az a hely, ahol már rég megdöntötték az egy napra jutó mikrofosozások számát? Hiába, a stílus maga az ember (ez ugyan közhely volt, de most mégis igen jól esett).

 

Szóval főleg azért nincs értelme ennek az egész óbégatásnak, mert az OpenOffice tud OpenXML-t kezelni, az MS-Office pedig egy beépülő modul által tud ODT-fájlokat menedzselni (épp tegnap próbáltam ki egy Office 2003-al). Szerintem remekül meg fog élni egymás mellett mind a kettő pontosan úgy, ahogy a .NET és a Java teszi egy ideje. Már csak azért is, mert a létrejöttüket eltérő célok vezérelték, melyből következően óhatatlan, hogy vannak (lesznek) köztük különbségek.

 

A magam részéről Windows-on egyébként messzire kerülöm az OpenOffice-t, mert egy lusta, tohonya, erőforrást zabáló állat (saját tapasztalat által megerősítve), és még ráadásul randa is. Egyetlen előnye, hogy ingyér van (már akinél ez előny), illetve linux-on nincs más, ami legalább valamelyest hasonlít a sátán által gyártott "de-facto" szabványra.

 

"Az ECMA International az OpenDocument után a Microsoft Office Open XML formátumot is szabványosította: a szervezet zürichi közgyűlése tegnap fogadta el a dokumentumformátumot új szabványként, illetve megszavazta, hogy januárban azt terjesszék a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) felé, hogy az gyorsított eljárásban kaphassa meg az ISO minősítését is.

[…]

A szavazáson 20 vállalat foglalt állást az Open XML szabványosítása mellett, egyedül az IBM ellenezte.

[…]

Alan Yates, a Microsoft infomunkás-csoportjának stratégiai igazgatója szerint az ODF és az Open XML különböző igényeket szolgálnak ki, míg az ODF igazi "zöldmezős" kezdeményezésnek tekinthető, addig az Open XML inkább praktikus megközelítést alkalmaz a kompatibilitás és interoperábilitás érdekében.

[…]

A Microsoft által kiadott közlemény megjegyzi, hogy az Ecma TC45-ös bizottsága egy közel egy évig tartó vizsgálata során jelentősen módosította a specifikációt, és mintegy 6000 oldalnyi dokumentációt készített a formátumról. Az Open XML végleges változatában számos apró változtatást hajtottak végre többek között az Apple és a Novell kérésére, amelyek könnyebb használatot tesznek lehetővé a Windowstól eltérő környezetekben."

 

Részletek itt.

A Linux győzni fog? Nem, már vesztett

Pár napja  már volt szerencsém a hírt eredetiben vizslatni az OSNews portálon. Később megjelent a HUP-barátoknál is (megjegyzem a hozzászólások ott elég érdekesen alakultak), Most meg itt van lefordítva a lényeg. Ráadásul sokkal jobb fordítás annál, mint amit én követtem volna el. Nos, nem állítom, hogy minden úgy lesz, ahogy azt az írás szerzője gondolja, de az érvelések – bármelyik szempontból is vizsgálom őket – megállják a helyüket. Ez csak egy vélemény. Mindössze annyit kérek, hogy mindenki alaposan csócsálja meg a mondatokat. Érdemes.

 

"Provokatív írás látott napvilágot az operációs rendszerekkel foglalkozó OSNews.com oldalon. Miközben a híradások rendre a Linux előretöréséről szólnak, mely a piackutató vállalatok szerint, jelenleg a leggyorsabban növekvő platform a szerverek terén, a cikk szerzője szerint a Linux kihalása felé robog — legalábbis ami a PC-piacot illeti.

 

Törés a fejlesztői közösségben

 

A cikk írója, az orosz jogász és a nyílt forráskód önkéntes evangelistája, Dimitrij D. Czarkoff meglátása szerint a Linux a Windows riválisaként került definiálásra (amit mind Linus Torvalds, mind más fejlesztők és a nyílt forráskóddal szimpatizálók időről időre tagadnak) a legtöbb projektben, amelyek a Windows felhasználói felületének és a könnyű használhatóságának reprodukálására jöttek létre. Erre példa Czarkoff szerint a GNOME is, mely végül számos kereskedelmi disztribúció alapértelmezett felhasználói környezetévé vált.

 

Az elmúlt időben időről időre viták alakultak ki különböző fórumokon azzal kapcsolatban, hogy a Linux-alapú PC-s operációs rendszereknek mi a célja, vagyis a mögöttük álló szereplőknek valójában milyen motivációi húzódnak meg a háttérben. Itt kontrasztos törés látható a közösségben: az önkéntes fejlesztők jellemzően olyan szoftvereket írnak, melyek a saját igényeiket elégítik ki, réseket töltenek be, vagy saját ízük szerint fejlesztik tovább a meglévő szoftvereket. Ezzel szemben a vállalatok értelemszerűen profitot akarnak kicsiholni, és a Linuxot sem ideológiai, hanem gazdasági racionalitás alapján adoptálták üzleti modelljükbe.

 

Az eltérő motivációk eltérő attitűdöt generálnak. Az önkéntes fejlesztőket kevéssé izgatják a piaci igények, szemben az üzleti logikával, mely éppen ezek feltérképezését és nyereséges kielégítését célozza. Czarkoff szerint ez az egyik probléma, ugyanis a fejlesztői közösség szerinte "nincs képben" az igényekkel kapcsolatban, ami ugyan lehet választott hozzáállás, de ugyanakkor végeredményben mégiscsak a Linux PC-piaci terjedésének gátját képezi, de legalábbis nem segíti azt.

 

Gazdasági prés

 

A másik oldal, melyet elsősorban a vállalatok és az általuk támogatott projektek képviselnek (nem tagadva az ezzel azonosuló, nem kevés önkéntes fejlesztőt), a gyakorlatilag monopóliumban lévő, a piac több mint 90 százalékát uraló Windowst akarja megtámadni. Ehhez a Windowsról, mint tömegéből fakadóan kvázi ipari szabvánnyá vált operációs rendszerről való migráció költségeit kell minimalizálniuk. Ideális esetben ez bináris és fájlkompatibilitást és a felhasználói felület gyakorlatilag teljes replikálását és esetleges továbbfejlesztését jelenti.

 

Czarkoff úgy látja, hogy ez a stratégia vesztésre van ítélve, és lehetséges, hogy a kereskedelmi disztribúciók már elhagyták azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. A Windows direkt támadásának következménye, hogy folyamatosan követni kell a Microsoft fejlesztéseit, ami állandó lemaradást kódol a rendszerbe, ha a "Windows-hű" működés a mérce. A lépéstartáshoz ráadásul megfelelő erőforrások kellenek, hiszen ahogy a fejlesztések előrehaladtával fokozódik a komplexitás, növekednek a versenyképes fejlesztési projektek által igényelt büdzsék is, amit hamarosan a legnagyobb Linux-disztribútorok (Red Hat, Novell) sem lesznek képesek sem finanszírozni, sem a néhány százalékos PC-piaci részesedésből kitermelni — véli Czarkoff.

 

Ha a Windows Vista mégis elbukna, (ami kétségtelenül igen valószínűtlen) az sem jelentene sokkal fényesebb jövőt, véli az orosz jogász. Ekkor ugyanis a nyílt forrású rendszerek szállítói, hogy differenciálják magukat és pénzt tudjanak termelni, saját fejlesztésű, védett kiegészítőkkel, alrendszerekkel szállítanák a Linux-disztribúciókat, miközben a nyílt forráskódban való fejlesztés a felhasználói igények irányában stagnálna. Ez pedig a széttöredezett, alacsony belépési küszöbbel rendelkező linuxos PC-piacon megnyitná a lehetőséget egy "újabb Microsoft" megjelenésére, aki végül kiszorítaná a sok kis szereplőt, és átvenné a Windows mögött maradt űrt. És hogy Czarkoff milyen oprendszert használ? OpenBSD-t."

 

Eredeti hír itt.

 

Ja, az OSNews-on megjelent egy másik, mondhatni szokásos reagálás is: "War for Linux Doesn’t Even Exist; Is Not Lost Regardless" címmel.

 

Végül érdemes "strogg" hozzászólását is mellétenni a HUP-portálról (pedig ő nem egy "Windows-rajongó").

 

"…a linux valóban nem lesz desktop (soha büdös életben) amíg 1-2 dologtól meg nem szabadul. (vagy inkább át nem vesz)
Pl: csomagkezelséi mizériát el kéne végre felejteni. Pontosabban gyökeresen átalakítani!

Értem ezt úgy, hogy ne függőségi rendszer legyen. Van egy disztró, abba amit lehet lib-et belerakni. Aztán minden progi/játék nem .deb, meg .rpm, aztán sírás, hogy mellé még kell 3-5-8 csomi, hanem igenis .run telepítő. (mint a winben az .exe) Az megint egy másik kérdés, hogy ez a "csomagkezelőbe" is beleírja a fájlokat, hogy az uninstall klikkre menjen.

 

Másik: Sajnos nem ússza meg linux: El kell végre dönteni: Qt, vagy GTK. KDE v. Gnome. Ez a jelenlegi felállás nem megy sokáig tovább.

játék: Sajnos ez amíg a fentiek nem teljesülnek, addig elfelejthető! A home suer a büdös életben nem fog leülni a linux elé, amig sosem úgy néz ki ahogyan cimboránál látta, fogalma sincs 100e csomag közül mi micsoda, és egyáltalán mi a kpackage, Synaptc, meg az apt. De még ha épp kezdené is felfogni, akkor is lexarná, mert ő klikkelni akar, és futtatni a cuccost.

 

Ráadásul MINDEN hardvereszközhöz külön, grafikus beállító felület. Lehet anyázni a suse-t, de a leg kultúráltabban ott tudod beállítani a tv kártyát, scanner-t, bluetooth-ot, stb… ÉS hiányoltam a webkamera, és egyéb paneleket.

 

Ezen lehet vitázni. (szoktam is) de az idő biztos vagyok benne, hogy engem fog igazolni :(

Abban pedig egyetértek, hogy idő kérdése mikor "zárkózik" fel a versenytárs (m$) az olyan területeken, amelyeken jelenleg a linux igencsak komoly tényező. Onnatól meg hobby OS lesz mint egy BeOS.

 

Sajnos sokáig a linuxot a "konvenciók" tartották az útján. (lsd: csomagkezelés) De ma már kifejezetten a szakadékba lökheti."

OpenSUSE

Elstartolt az új OpenSUSE 10.2-es verzió. Ezúton kívánunk sok szerencsét neki.

 

"As usual, we ship all the latest open source packages available at the time. But we want to give special mention to the redesigned GNOME and KDE desktop, Firefox 2.0, ext3 as new default file system, support for internal SD card readers, new power managment and last but not least our improved package management."

 

Eredeti hír itt.

Maga a rettenet

Ami a munkát illeti elmondhatom, hogy a fene essen bele, jól besűrűsödtek a dolgok. Másképp szólva, ez maga a rettenet (mármint nekem). Majd minden év vége ilyen hajtós mint ez, csak van amikor picit, és van amikor nagyot. Most nagyot. Ehhez kapcsolódik a következő történetem is.

 

Igen emlékezetes év volt számomra az 1997-es. No nem azért, mert abban az évben voltam Máltán, hanem azért, mert akkor fejlesztettük ki az egyik legnagyobb egyedi modulunkat (csak emlékeztetőül: integrált válallatirányítási rendszer, egyedi fejlesztések a téma). Ez a kifejlesztett modul egy belkereskedelmi értékesítési rendszer volt, melynek én voltam a csapat vezető programozója (modulfelelős), három másik kollégám pedig bedolgozott. A megrendelő egy nagy, vidéki húsipari cég volt, a kifejlesztendő szoftver pedig meglehetősen összetett (ma is ezt használják). Nagyon, de nagyon leegyszerűsítve: a mi termékünk segítségével veszik fel a napi rendeléseket, tárolnak ki a raktárból, pakolják meg a teherautókat, nyomtatják a szállítólevelet, készítik a visszárut, a számlákat, az elszámoltatást és még sok minden mást is.

 

Hajdanában egy ilyen projekt 18 millió forintot kóstált, ami nem volt túl sok, de nekünk minden fillérre szükségünk volt (úgy, ahogy most is). Nagyjából 3 hónapunk volt a kifejlesztésére tervezéssel, programozással, teszteléssel együtt. Ha nem készülünk el határidőre, akkor sajnos ugrik a projekt. Ha ugrik a projekt, ugrik a pénz is. Ha nincs pénz, nincs fizetés… és még sorolhatnám (a többit biztos nem nehéz elképzelni).

 

Elég az, hogy rettenető feszített tempóban dolgoztunk, ami azért is volt különösen izgalmas, mert a szoftveren belül olyan összetett algoritmusok és folyamatok sorjáztak egymás hegyén-hátán, melyek lekódolása elég sok energiát meg tudást vett ki belőlünk. A határidő irreális volt, de mint tudjuk, egy projektet néha akkor is el kell vállalni, ha lehetetlen küldetés lesz a vége, egyébként oda a pénz.

 

Nos a projekt több fázisból állt (egyeztetés, felmérés, tervezés, kódolás, tesztelés, bevezetés, lezárás). Sajnos a bevezetés kezdete, azaz a kódolás-tesztelés vége roppant mód gyorsan közeledett. Ez egy olyan mérföldkő, amit akkor is be kell tartani, ha teszemazt maga az ördög ugrál a hátadon – mondjuk Linus Torvalds képében – vasvillával bökdösve a fenekedet. Tesztelés? Hát… volt az is. Egy picit. Az a helyzet, hogy a bevezetés előtti nap (vasárnap) még éppenhogy csak "elindult" az a funkció (pechemre pont az enyém), aminek segítségével megpakolják a teherautókat. És mint mondottam, a határidő nem vár, függetlenül attól, hogy előzőleg mennyi tesztelés következett be. Ezért röhögök mindig jókat azokon az informatikusokon vagy programozókon vagy "szakembereken" vagy hogy is hívják magukat, akik azt óbégatják folyton, hogy: "Inkább késsen a kiadás, mintsem, hogy hiba legyen benne!" Jeeeszusom! Hogy ezek mekkora barmok! Nos, aki ilyent mond az hétszentség, hogy még soha se került végletekig kiélezett, idegfeszültséggel teli helyzetekbe (legalábbis szoftverfejlesztés terén biztosan nem) főleg úgy, hogy folyamatosan 18 mFt megtartása vagy elvesztése, "élet vagy halál" kérdése lebeg az ember feje felett. 

 

Lényeg, hogy azon melegében, frissen-ropogósan mentünk vidékre bevezetni a rendszert. Igen mentünk, ugyanis a programozók, főleg a vezető programozók egy-egy kritikus projekt elején személyesen is tiszteletüket teszik a megrendelőnél. Teszik ez azért, hogy éles helyzetben egy jottányit se késlekedjen a szükségszerű hibajavítás és módosítás. Szóva levonultunk hárman-négyen szervezők, programozók együtt, és szorgoskodtunk, mint rendesen.

 

Hétfő reggel (gyakorlatilag egy nappal a szoftver tényleges "elkészülte" után) kezdetét vette az éles használat. Azt, hogy kezdetét vette túlzás lenne állítani, mondjuk inkább úgy, hogy: elindult valami olyan program izé. Na, senkinek se kívánom az első éjszaka katartikus élményét, már ha azt élménynek lehetett nevezni. Hajnali 4 órakor ott álltam a vidéki cég irodájának ablakában és néztem a sorban álló, várakozó teherautókat, meg a káromkodó sofőröket, akik épp az én anyukámat küldték melegebb éghajlatra. Nem azért szitkozódtak oly bőszen, mert mondjuk a kormány felemelte a sajtos pogi árát, de nem ám! Hanem azért, mert az én programom miatt nem lehetett kiadni az árut. Nem lehetett, mert még hiba volt benne (vagy mondjuk nem pont úgy működött, ahogy kellett volna). Márpedig, ha miattam nem megy ki a  teherautó, akkor aznap nem kap árut a bolt. Nem egy bolt, sok bolt, ami persze súlyos katasztrófához vezetett volna. A politikusok most azt mondanák az ilyenre, hogy: "Elk…tuk. Nem kicsit, nagyon." Természetesen a hibákat ott helyben és azonnal javítani kellett, különben vége lett volna mindennek, de legfőképpen nekem.

 

Ekkor történt meg az az eset, hogy két hétig ott rohadtunk vidéken (meglehetősen spártai körülmények között), naponta hajnali 5-ig dolgozva és 2-2 órát aludva, álmunkban hibákat ki-ki javítva. Szinte arra se volt időnk, hogy egy héten egyszer hazaugorjunk Budapestre tiszta alsógatyát vételezni. Azon az éjszakán megfogadtam, hogy ha ezt túlélem soha többet nem programozok. Túléltem. Itt vagyok. Az eset után, talán épp annak hatása miatt vállaltam el az összes, mintegy 17 programozó operatív vezetését (pedig tudhattam volna, hogy felelős vezetőként sokkal, de sokkal rosszabb helyzetbe fogok kerülni,… csakhogy ez már egy másik történet).

 

Minden jó, ha a vége jó, nem igaz? Murphy szellemében lassacskán kijavítottuk a lényeges hibákat (Murphy szerint "Nincs hibátlan program, csak még nem találtuk meg a következő hibát"), valamint testreszabtuk a modult az ügyfél igényei szerint. Ezen túlmenően sokat optimalizáltunk (főleg az adatbázist és az SQL műveleteket), és jópárat csiszoltunk még az ügyviteli folyamatokon is.

 

Mindezt csak amiatt meséltem el, hogy azok az általam semmire se tartott okostónik, akik itt-ott a különböző fórumokon fejlesztést vagy programozást érintő témában világmegváltó módjára osszák az észt, valamelyest képbe kerüljenek. Elhiszem, hogy szenzációsan jó egy meleg/hűvös (a hőmérséklet szabadon választott) szobában a számítógép előtt lévő kényelmes fotelban ülve, állati jó ötleteket adva hírdetni az igét. Az ő kedvükért most halkan megsúgom: a fronton kissé más a helyzet. Winston Churchill bátorkodta mondani a vérzivataros, háborús időkben azt, hogy: "Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket, erőfeszítést és könnyeket". Magam is így vélem. Tessék egyszer kipróbálni. Aki már megtette az tudja milyen. Aki pedig még nem, az jobb ha befogja – addig.

 

Nem kétlem, hogy más szakma is van így ezzel néha, de ez itt az én webnaplóm, az én történeteimmel.