Windows Server 2008 újdonságok

Biztos mindenki tuda már, hogy a "Longhorn" ilyen néven fogja megkezdeni földi pályafutását.  A Microsoft WinHEC 2007 konferencián Mark Russinovich ismertette, melyek lesznek a Windows Server 2008 legfontosabb újdonságai. Ezek közül van olyan, amelyik már a Vista-ban bemutatkozott, illetve olyan is, amely a Unix-os világban már 30 éve létezik. Tőmondatokban tekintsük át mi is az első 10-et.

 

• #10: The self-healing NTFS file system
• #9: Parallel session creation
• #8: Clean service shutdown.
• #7: Kernel Transaction Manager
• #6: SMB2 network file system
• #5: Address Space Load Randomization (ASLR)
• #4: Windows Hardware Error Architecture (WHEA)
• #3: Windows Server Virtualization
• #2: PowerShell
• #1: Server Core

Részletek (angolul) itt.

Új Microsoft Expresson

Itt egy új szoftvercsomag formatervezéshez, dizájnhoz.

 

• Expression Web a webes megjelenés formatervezéséhez: A CSS layoutkészítés szinte játszi könnyedségű eszköze, amely szabványtámogatás (HTML, XHTML Strict és Transitional, Frameset, CSS 1.0, 2.0, 2.1) és a böngészőfüggő sémahasználat terén is verhetetlen, ugyanúgy, mint az XML adatok, az XPath és az XSLT használata terén.
• Expression Blend a következő generációs felhasználói élményrendszer "kikeveréséhez": A teljes WPF, illetve a böngészőkre szűkített Silverlight (korábbi kódnéven WPF/E) interaktív felületek nagy hatékonyságú elkészítésének eszköze.
• Expression Design a web és a desktop grafikus elemeinek tervezéséhez: Professzionális vektorgrafikus tervezőeszköz, webes és windowsos alkalmazások vizuális komponeseinek elkészítéséhez. Közvetlen kapcsolat a Blend és a Visual Studio felé. Ez a termék külön nem vásárolható, hanem csak a négy Expression termék együttesét reprezentáló Expression Studio keretében lehet hozzájutni.
• Expression Media a digitális erőforrásrendszer kezeléséhez: Teljes funkcionalitású, digitálismédia-szerkesztő és -katalogizáló rendszer.

Eredeti webhely itt.

A programozóknak alkalmazkodniuk kell

De kell ám! Csakhogy ez attól függ, milyen jellegű alkalmazásokat fejlesztenek. A notepad.exe fejlesztők mindenesetre most kényelmesen hátradőlhetnek, viszont az ERP rendszerek fejlesztői már nem annyira. Esetenként, főleg adatbázis és/vagy kötegelt feldolgozások során azért résen kell(ene) lenni.

 

"…a szoftverfejlesztők jelentős része még mindig nem alkalmazkodott az új mikroarchitektúrához. Márpedig „az ingyen menetnek vége”, közölte nemrég az Intel. Shekhar Borkar, a vállalat képviseletében azt nyilatkozta, hogy a programozók előtt egy hasonló jelenség kezd kibontakozni, mint amit a hardverek területén a Moore-törvény biztosít immár évtizedek óta. Borkar szerint a szoftvereknek kétévente meg kell duplázniuk a párhuzamosság mennyiségét, ami így ugyan eléggé furcsán hangzik, de a tömör összefoglalása annak a folyamatnak, ami a többmagos rendszerekre optimalizált alkalmazások világába vezeti a számítástechnikát."

 

Részletek itt.

Mono-használók

Ezen a helyen látható, hogy kik használják a Mono-t. Az ASP.NET-et is tudja már.

Titok

Elárulok valamit. Pár évvel ezelőtt ösztönösen elkezdtem alkalmazni egy saját módszert atekintetben, hogy miképp juttassam el a véleményemet azoknak a fülébe, akik konokul nem szeretnének befogadni a magukétól eltérő gondolatokat.

 

A módszer rendkívül egyszerű: Soha nem szabad győzködni senkit se. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy ez megszokott. A győzködés bizonyos formája fárasztó, és néha visszataszító főleg, ha végül már személyeskedésekbe, értelmetlen, soha véget nem érő, rétestészta hosszúságú vitákba vagy épp veszekedésbe torkollik a dolog – oda meg vissza.

 

Személy szerint én nem teszek mást, mint elmondom, esetleg leírom a véleményemet majd hagyom, hogy a tisztelt hallgató, olvasó, szemlélődő-nézelődő tudatosan, esetleg anélkül magáévá tegye a hallottakat vagy olvasottakat. Értelmes emberek maguktól is képesek eldönteni, hogy egyetértenek-e velem vagy sem, illetve mi a jó és mi a nem. Van úgy, hogy rögtön, de akár az is lehet, hogy csak kis idő múltán. Nem rákényszeríteni, nem verbálisan terrorizálni kell az embereket arra, hogy beálljanak egyik vagy másik táborba, a jó, jobb vagy a gonosz oldalra, hanem hagyni kell, hogy "maguktól" jöjjenek rá arra, mi a helyes.

 

A helyes pedig mindig viszonylagos. A helyes mindig az, amit az ember épp gondol. Mindig környezettől, helyzettől, lehetőségektől függ, és mint már annyiszor írtam: SOHA se fehér vagy fekete. Minden attól függ épp milyen szemüveggel vizsgálom a világot. Ez nem elvtelenség, nem kétszínűség (bárki, aki ilyent állít hazudik), hanem rugalmasság, vagy afféle alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. Alkalmazkodás nélkül pedig minden faj előbb vagy utóbb, de úgyis kipusztul. Még az ember is, úgy bizony.

 

Szóval nem kell mást tenni, mint hatásosan, hatékonyan és józanul írni vagy beszélni. Vagy ennél még egyszerűbben fogalmazva: "szelíden manipulálni" (amely megfogalmazást bevallom, én sokkal jobban kedvelek bármi másnál). A manipuláció különben is nagyon komoly művészet (pár könyvet olvastam is róla). Hatalmas siker, ha az ember képes jól tenni a dolgát, már ha valóban jól teszi a dolgát…

 

Az elmúlt egy évben már kétszer fordult elő velem, hogy visszajelzéseket kaptam erről a "szelíd manipulációs művészetről" (nevezzük így), pontosabban annak eredményéről. Mindkét esetben olyan őszinte válaszok születtek, mint pl.: "Jé, erre eddig nem is gondoltam!" vagy "Ugyan nem mindenben egyezik a véleményünk , de azóta sokmindent másképp látok vagy gondolok." Amikor ilyeneket hallok vagy olvasok arra gondolok: máris megérte ezt az egészet elkezdeni. Hát még folytatni!

A monokultúra előnyei – Gaba szerint

Jó. Sok igazság van benne. Aki még nem olvasta Gaba írását az most gyorsan tegye meg.

 

"Régóta meg akartam már írni ezt, mert úgy érzem, sok ember nem ismeri fel, micsoda előnye van a monokultúrának. Természetesen minden éremnek két oldala van, így a monokultúrának megvannak a veszélyei, de ezt valahogy mindenki könnyebben észreveszi."

 

Részletek itt.

 

Szerintem nem az az igazi kérdés, hogy most a monokultúra az egyedüliés az üdvözítő vagy sem. A történet az én értelmezésemben csak arról szól, hogy mindössze el kell gondolkodni a dolgokon. Ennyi, nem több. Valaki a Gaba bejegyzéséhez kapcsolatosan megjegyezte, hogy a monokultúra beszűkíti az embert és nem gondolkodásra, hanem elfogadásra nevel. Meg azt is írja hogy a .NET világban sincs igaz út (ez igaz) csak azt ezen az oldalon szokás gyorsan elfelejteni. Hoppá! Namármost én pontosan az ellenkezőjét gondolom. Éppenhogy azon az oldalon szokás ezt elfelejteni és el is felejtik rendesen. De ezek már olyan unalmas, teoretikus okfejtések, hogy azt hiszem jobb, ha a kibontását itt és most abba is hagyom.

Windows uralom?

A Gartner/IDC szerint, bár hibahatáron belül van az eltérés, azért mégiscsak érdekes. Hogy mi? Nos, az kiderül a cikkből.

 

"Az operációs rendszerek szempontjából is példátlan, hogy a Windows-alapú gépek értéke magasabb ütemben bővüljön, mint a linuxosoké — igaz, a különbség valószínűleg statisztikailag hibahatáron belül mozog. Az IDC 1998 óta méri a Linux-alapú operációs rendszerekkel szállított kiszolgálókat. A Microsoft platformja 10,4 százalékkal 4,8 milliárd dollárosra duzzadt, miközben a Linux 10 százalékkal 1,6 milliárdot hasított ki a tortából. Bár annak eldöntése, hogy melyik operációs rendszer terjed gyorsabban, valóban véleményes, a Linux növekedése az utóbbi évekhez képest jelentősen lelassulni látszik.

 

A UNIX-ok a Gartner szerint 1,5 százalékkal csökkentek, az IDC ugyanakkor 0,5 százalékos emelkedést vélt felfedezni a tavalyi első negyedévhez képest. Köszönhetően a felsőbbkategóriás gépek iránti igénynek, a UNIX-ok pozíciói továbbra is erősnek látszanak, forgalmuk összesen 4 milliárd dollárra rúgott a negyedévben, ami a piac körülbelül 32 százaléka. A Gartner szerint a volumen ugyanakkor 15,5 százalékkal zuhant vissza."

 

Ne felejtsük el, hogy szerverpiacról van szó. Nagy kérdés, hogy vajon miért alakult így a helyzet? Felettébb izgalmas lenne az indoklás is (már, ha volna ilyen).

 

Részletek itt.

e-Munka

Nagyjából 2 hónappal ezelőtt egy informatikailag érdekes feladattal bíztak meg. Arról van szó, hogy ki kell dolgozni egy tervet az e-kormányzat (elektronikus kormányzati működés) egyik folyamatára. Képzeljük el, hogy egyrészről vannak a kormányzati intézmények (minisztériumok, hivatalok stb), másrészről meg akik beszállítanak vagy szolgáltatnak nekik (a nagyáruházaktól a kéményseprőig bezárólag).

Ezek a beszállítási műveletek nem kevés adminisztratív tevékenységgel is járnak (szándékosan nem akarom nevén nevezni a gyereket), melyek meglehetősen széttagoltak, költségesek, és amelyeket most jószerivel kézzel végeznek el.  Az adminisztratív műveletek költségeinek csökkentése céljából bizonyos tevékenységeket át kell téríteni elekronikus formára. Másképp mondva létre kell hozni egy egységes, amolyan kormányzati "e-…" (valami) központot, mellyel a beszállítók és a kormányzati intézmények is kapcsolatban állnak majd.

A jellegénél fogva nagyon is egyedi feladat vár ránk, mivel ma Magyarországon még senki se készített efféle szoftvermegoldást. Terveim szerint lesz benne webes, illetve webszolgáltatást biztosító modul, kézi rögzítést segítő funkcók, aszinkron üzenetküldés és fogadás, fürtözött adatbázis és alkalmazás-szerverek, 99.9%-os rendelkezésre állás, hardver és szoftverbiztonsági komponensek és még sokan mások. A projektből várható bevétel (már, ha mi csinálhatjuk meg) elég tisztességes mértékre rúg (hiú reményeink szerint 9 darab nulla minimum lesz benne, forintban).

Elég nagy felelősségnek érzem azt, hogy egy eddig ismeretlen terület megvalósítására kell olyan tervet kieszelni, amely tükröz némi szakértelmet (vagy inkább józan paraszti észt) oly módon, hogy a sok okos kormányzati informatikus ne nagyon tudjon majd belekötni. No meg az is elég nagy feladat elé állítja az embert, hogy a tervek telis-tele legyenek csupa hasznos és jól megvalósítható gondolatokkal. Még soha se csináltunk terveket ilyen mértékű országos rendszerhez, pontosabban annak hardver és szoftvertechológiai megvalósításához.

Jelenleg, ezen a logikai szinten még szó sem esik architektúráról és platformról, azaz bármi megtörténhet. Nagy valószínűséggel többrétegű, komponens és webszolgáltatás alapú megvalósítás lesz. Némely része webes felhasználói felülettel büszkélkedhet majd (mivel interneten közzétett funkciók is lakoznak benne). A technológia lehet Java/J2EE vagy Microsoft .NET – még meglátjuk. Attól függ, hogy a túloldalon milyen lesz a hozzáállás (pl.: utálják-e a Microsoft-ot vagy sem), illetve mely részek lesznek teljesítményszempontból kritikusak (a Java/J2EE-től emiatt félek kicsit). Nincs eldöntve az adatbázis-szerver se, de az biztos, hogy ami lesz, az az alkalmazott szoftverplatformhoz fog igazodni, hogy ezáltal egységesebb legyen a környezet is (pl.: esélyes az Oracle, Microsoft SQL Server vagy IBM DB2 – más ezen a szinten szóba se jöhet).

A vázlatos, nagyvonalú lépéseken már túl vagyunk, szerintem egész jól sikerült (visszajelzés pozitív volt). Jó munka lesz belőle, már ha mi nyerjük meg. Ennél több információval nem szeretném untatni a kedves olvasót. Megjegyzem, az az izgalmas ebben, hogy most úgy érzem élet-halál ura vagyok (persze csak jelképesen értettem), bárhogy dönthetek. Egy jó lépés és a mennybe megyünk, egy rossz gondolat és máris a pokol fenekére süllyedünk.

A politikai akarat már megvan ahhoz, hogy a projekt elinduljon (e nélkül semmi esély se lenne, hisz mint tudjuk ezekben a magasságokban soha se szakmai alapokon dőlnek el a dolgok – és ez így van a világ többi részén is). Nem venném a szívemre, ha "szeretett" miniszterelnökünket az ellenzék pont ennek a projektnek a sikertelensége végett interpellálná a parlament falai között. Habár… ki tudja? Lehet, hogy csak ezen az egy módon lehet kormányt buktatni? Mert ezesetben…

Komolyabbra forítva a szót nincs más hátra, mint elnyerni a projektet és jól megcsinálni. Ha nem sikerül, akkor maxikampeca (de sikerülni fog).

Mono Team Foundation lesz

Ez a Mono csapat egész jól beindult. Most már a Team Foundation-t is klónozzák. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon a Mono mennyire van elterjedve a nem Windows-os platformokon. Egyáltalán használja valaki? Mert erre vonatkozó felmérést sajnos még nem láttam. Ha mégis a fejemre esik egy, akkor majd közzéteszem.

 

"Joel Reed has released Team Foundation for Mono an implementation of the Team Foundation libraries and related client programs for the .Net platform. Team Foundation is a ‘collection of collaborative technologies that support a team effort to deliver a product’ from Microsoft that includes bug tracking, source control, and other capabilities."

 

Részletek (angolul) itt.

Üzlet vagy nem?

Állítólag az Intel megfúrja a százdolláros laptopot. Legalábbis ez utóbbi kezdeményezés eredeti kitalálója, Mr. Negroponte szerint. Érdekes felvetés. Szerintem az Intel meg senki más se ítélhető el azért, mert üzletet lát valamiben. Ha a 100 dolláros laptop mellett (ami egyébként 150 dollár) lesz egy 200 dolláros is, amelyik esetleg több vagy jobb lesz valamilyen szempontból, akkor ez így helyes. Ha meg kiderül, hogy a 200 dollár túl drága lesz, akkor úgyse veszi meg senki.

 

"…már tesztelik az iskolások a százdolláros laptopot, ám egy, a napokban lezajlott pengeváltás az OLPC és az Intel vezetője között némileg árnyékot vet erre az eseményre. Negroponte ugyanis azzal vádolja a nagyvállalatot, hogy el akarja lehetetleníteni a fejlődő országok gyermekeinek érdekében létrehozott vállalkozást. A mindinkább prófétai jegyeket magára öltő Negroponte úgy véli, hogy az Intel a saját, Classmate nevű laptopját áron alul adja a szegény országokban, csak hogy megszerezzék ezeket a piacokat, s ezzel a több éve folyó százdolláros laptop programját is tönkre fogják tenni."

 

Részletek itt.

Silverlight lesz linux-on is?

A Novell – Mono csapata rajta van azon az ügyön, hogy ez linux-on is elérhető legyen.

"The Mono open-source project will create a Linux version of Silverlight by the end of year, said Miguel de Icaza, a Novell vice president and head of Mono.

At the Mix ’07 conference on Monday, Microsoft touted the ability to write Silverlight Web applications that run on Internet Explorer, Firefox and the Safari browser on Mac OS. Next up for Silverlight is an edition for mobile devices, including Windows Mobile.

Asked about plans for Linux, Microsoft executives have been non-committal, saying that it will depend on demand.

But de Icaza, who is attending Mix, was able to commit without hesitating.

The port will allow someone to use .Net languages to create Web applications that run on any Linux device or other platforms that Mono supports. Mono is an open-source implementation of portions of Microsoft’s .Net Framework for building cross-platform applications.

Mono developers stand to benefit from the Dynamic Language Runtime, which Microsoft announced on Monday. The code for the Dynamic Language Runtime, which allows dynamic language programmers to create .Net applications, will be released under a license that allows commercial companies to redistribute and modify the code."

Részletek itt.

Munka, jövő, fejlődés

Most nem szakmai téma következik.

 

Nekem is van ilyenem (mármint munka, jövő, meg fejlődés). Vagy legalábbis szeretném, ha lenne. Persze a jelenlegi munkahelyemről nyilatkozni nem szeretnék, mert ez nem illendő, de…

 

Az biztos, hogy már ézem magamon egy picit a fásultság jelét. Közel 14 év egy helyen, amiből 10 év a betöltött pozíció miatt még nagyobb felelősséget tesz az ember vállára, hát… elég fárasztó és néha unalmas tud ám lenni. Akkor amikor már mindent elértél, amit el lehetett, mindent tudsz, amit tudhatsz (mármint ott, azon a helyen), úgy érzed nincs hová lépni, kissé begyöpösödtél, hanygyányit visszamaradtál a fejlődésben, nos akkor az ember gondolkodik ilyeneken néha.

 

Magát a programozást már meguntam, hosszú-hosszú évek, rengeteg rendszer és sok tízezernyi forráskód-sor után már kevés örömet okoz és azt is ritkán. Ugynakkor azt gondolom, 43 évesen még van tennivalóm ebben az életben. Sokat szeretnék tanulni (ez a kedvenc időtöltésem), meg tapasztalni, tervezni, újat alkotni, véleményt formálni – elsősorban a információtechnológiai, szoftvertechnológiai, operációs rendszer és adatbázis-kezelő témákban. A napi munka mellett ezen a téren továbbfejlődésre most kevés az esélyem (legfeljebb akkor, ha itthon olvasom a szakkönyveket, meg böngészem az internetet). Ami még rosszabb, hogy ritkán van alkalmam tanítani, azaz átadni másoknak azt, amit tudok vagy tudni fogok, előadásokat tartani, prezentálni, dokumentációkat készíteni, mindezeket természetesen szigorúan szakmai témákról. Egyébként jut eszembe, mit akarok én átadni másoknak? Amikor szakmailag nem is tudok szinte semmit (legalábbis én folyton így érzem)… Ja, van ahol ezt kishitűségnek hívják. Mindegy.

 

Tulajdonképpen csak egyetlen egy olyan munkahelyet ismerek ma Magyarországon, amelyik miatt elhagynám a jelenlegit, ahol talán – egy életem egy halálom – szívesebben dolgoznék mint most. Sajnos annak az esélye, hogy oda valaha is bekerüljek valószínűleg a nulla felé konvergál. Egyrészt azért, mert még keveset tudok, másrészt pedig azért, mert pocsékul beszélem az angolt (pedig évek óta tanulom és mégis).

 

Így álluk. Csüggedésnek helye nincs.

Tulajdonosi szemlélet

Ahogy így olvasgatom a híreket odaátról, az az érzésem támadt, hogy én egy bugyuta, velejéig romlott, idióta barom vagyok. Nem… nem igazságszérumot adagoltam be magamnak, még csak nem is tréfarépát vacsoráztam. Egyszerűen csak elképeszt az emberek naívsága és lelkesedése (így együtt a kettő). 

 

Soha se értettem, így most se értem miért ellenszenves valakinek egy cég (vajon melyik cég?) azért, mert a végletekig kihasználja a rendelkezésre álló üzleti és jogi lehetőségeket. Szerintem ez a normális, mindenkinek így kellene tennie. Aki úgy véli, hogy az üzleti életben szerénynek kell maradni, kussolni kell, átengedni a terepet az ellenfeleknek, kiscserkész módon segíteni kell a "jókat" és eltiporni a "roszakat" (jó-rossz, ezek olyannyira viszonylagos dolgok), annak elmentek otthonról, de jó messzire.

 

Szerintem épp ellenkezőleg. Az üzleti életben (és a politikában is) rámenősnek, agresszívnek, keménynek kell lenni és minden lehetőséget megragadni azért, hogy mindig te (mint cég) légy az első, a tiéd legyen minden és mindenki, ami segít a céljaid és az elvárt haszon elérésében. Természetesen mindezt csakis úgy szabad, hogy a cselekedetek még a törvényesséeg határain belül maradjanak. Véleményem szerint bármi más megengedett.

 

Mielőtt az ember ítélkezne más cégek tevékenysége felett, előbb el kellene gondolkoznia azon, hogy vajon mit tenne, ha az általa zsigerből gyalázott üzleti vállalkozás (pl.: a Microsoft) a sajátja lenne. Erre van egy nagyon egyszerű kifejezés, amit úgy hivnak: "Tulajdonosi szemlélet". Csak ennyi, semmi más. Mindenki, amikor dolgozik, ír, olvas, véleményt formál vagy cselekszik, akkor azt próbálja meg úgy tenni, mintha a bírált cég a sajátja lenne. Gondoljon bele a helyzetébe. Vajon az illető, aki teli szájjal öblöget másképp csinálná, ha ő lenne ott? Másképp akkor, amikor óriási teher nyomja a vállát? Mikor felelősséggel tartozik az alkalmazottatiért? Az üzlettársakért? A részvényesekért? Amikor világon az első szeretne lenni, de legalábbis a régióban, vagy ha másol nem a városban, ahol él és dolgozik?

 

Persze, most mondhatná bári, hogy: "Mit érdekel engem egy cég magánügye? Dögöljenek meg, úgyis sok pénzük van! Az én életem a lényeg, nem pedig azoké a büdös multiké! Le a Coca-Cola-val! Le a Nestle-vel! Le az IBM-el, Le a Microsoft-al! Le a fejjel!" – meg effélék. Valóban. Magánemberként mindenki azt gondol és azt tesz, amit akar, de ítélkezni csak akkor lehet mások felett, ha felelős vezetőként magunk se csinálnánk másképp. Viszont ha valaki másképp csinálná (gyengéden, puhányan, más cégeket előre engedve), akkor soha se lehetne belőle az első, a legnagyobb, a leggazdagabb – ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

 

Hogy miért látom én így és nem amúgy a dolgokat? Hát… talán azért, mert bele tudom képzelni magam a másik vállalat helyébe, és mert tisztában vagyok vele, hogy a világ olyan, amilyen. Ez már soha se lesz másképp, legalábbis amíg a kapitalizmus lesz az irányadó forma. Sajnos (vagy szerencsére) mindig vállalati léptékkel, és tulajdonosi szemmel vizsgálok mindent (káros szenvedély). Talán azért, mert 10 éve valamilyen szinten vezetőféleség is vagyok, és ebből a szerepből úgy látszik már nem tudok kilépni soha. Az egyén, a magánember célja, így a sajátomé ezesetben nem érdekel. Amikor dolgozom, alkotom, akkor csak egy a fontos: a cég. Teljesen mindegy, hogy minek vagy kinek hívják. Az ember tegye félre a személyes érzéseit, meg azt, hogy mi az igazságos meg mi nem az. Ez mind úgyis csak illúzió.

 

Mottó? Talán csak annyi, hogy a nagyérdemű szoftveres közöség (a "FOSS" – Free and Open Source Software) húzzon el a az elveivel együtt. Ugyanez Torgyánosan kiejtve: Monnyon le!

Rekorder a Vista?

Ez már a sokadik ilyen hír épp ezért unalmas is egy picit. Azonban, mint látni fogjuk az ördög a részletekben lakozik (ahogy a műveltebbek mondanák).

 

"Közel 40 millió Vista-licencet értékesített eddig a Microsoft – jelentette be tegnap Bill Gates a szoftvervállalat hardverfejlesztőknek rendezett konferenciáján Los Angelesben. Ez közel kétszerese a korábbi verzió, az XP eladási adatainak, és több, mint amit az operációs rendszerek piacán a legnagyobb versenytársak együttvéve fel tudnak mutatni."

 

Részletek itt.

 

 

A jó programozó

Nemrég egy belső munkahelyi ügy kapcsán mélyen elgondolkodtam azon, hogy vajon mitől jó egy programozó? Biztos sokan azonnal rávágnák erre, hogy: "Hát attól, hogy jó programokat ír!" Igen? Valóban csak ennyi lenne? Akkor én rögtön visszakérdeznék, hogy "Milyen a jó program?" Mert ami valakinek "jó", az lehet, hogy másnak nem annyira, vagy fordítva. Ez így nem vezet sehová, olyan mint a saját farkába harapó kígyó, úgyhogy inkább maradjunk az első kérdésnél.

 

Megpróbálok először a saját példámból kiindulni. Nagyjából 21 éve dolgozom számítógéppel, 18 éve készítek ilyen-olyan nyelveken és rendszerekhez programokat, és közel 14 éve léptem be a hivatásos programozók klubjába (hivatásos programozó az, akinek ez a munkája, ezért kapja a fizetését, amiből fenntartja magát és/vagy a családját – már ha tudja). Ugyanazért kezdtem el programozni, mint mindenki más: mert érdekelt, és mert akkoriban a 80-as évek végén még újdonság volt. Kezdetben minden szoftverfejlesztéssel kapcsolatos tudást a kollégáimtól (mérnököktől, informatikusoktól) tanultam, meg persze magamtól anélkül, hogy tanítottak volna. Aztán utána jöttek a szakirányú felsőfokú tanulmányok, melyeket kitűnő eredménynel végeztem el (ezen a ponton fontos megjegyeznem, hogy nem egyetemi végzettségem van). Ettől kezdve papírom is volt arról, hogy hivatalosan is programozóvá váltam, de vajon ez már elég? Az iskolában megtanulja az ember az elméleti alapokat, elkészít jópár feladatot és a végén a hozzátartozó szakdolgozatot, majd jöjjön, aminek jönnie kell. 

 

Na, de kell-e egyetemi végzettség ahhoz, hogy valakiből jó programozó legyen? A válaszom erre határozottan az, hogy NEM. Ami viszont kell, az egy bizonyos fajta alaptudás, jó adag kreativitás, megfelelő emberi hozzáállás, folyamatos tanulni vágyás, lekiismeretesség, önálló munkavégzési képesség (ami nem keverendő össze az önfejűséggel), végül szorgalom, kitartás és szerénység. Nakéremszépen, hát ilyen egy jó programozó.

 

Tessék elhinni tapasztalatból mondom mindezt. Több olyan kollégám is van, akiknek nincs komoly tudományos fokozatuk és mégis a legjobbak között tarthatom számon őket. Lássuk mi van még itt…

 

…ja, igen. Teljesen más készségekre van szükség akkor, amikor valaki operációs rendszert vagy adatbázis-kezelőt fejleszt, másra ha tudományos vagy grafikai feldolgozó-elemző rendszereket készít, és megint másra amikor adatbázis-kezelési, meg unalmas ügyviteli rendszereket építget fel a semmiből. Az persze nagyon jó, ha egy programozó mindegyik témakörben remekül megállja a helyét. Az ilyent zseninek hívják és köszönöm szépen, mint gyakorló vezető nem kérek belőlük.

 

Vajon jó programozó-e az, aki képes kirittyenteni magából mondjuk egy operációs rendszer-ütemezőt vagy fájlkezelőt, de a saját egójától forr körülötte a levegő? A válasz: NEM. Vajon jó programozó-e az, aki csodálatos szakmai érvekkel, nyakló nélkül fejleszti bele a saját ötleteit a rendszerbe anélkül, hogy ezt valakivel is megbeszélné, egyeztetné? A válasz: NEM. Na és vajon az jó programozó-e, aki rendszerint kiváló munkát végez, ugyanakkor soha se képes elkészülni határidőre? A válasz: NEM. Vajon megfelelően végzi a dolgát az, aki nem képes hatékonyan komunikálni másokkal, csak ül a babérjain és foghegyről osztja az észt? A válasz: NEM. Végül… mit gondolunk jó programozó-e az, aki nem osztja meg a tudását a kollégákkal, nem segít másoknak azért, hogy ezáltal nélkülözhetetlenebbnek tűnjön? A válasz: NEM. NEM, NEM és sokadszor is NEM!

 

Nem attól jó, nem CSAK attól jó egy programozó, ha szakmailag a csúcson van (vagy ott érzi magát). Ezer és egy összetevője van ennek a dolognak. Mint annyiszor most is meg kell jegyeznem, engem kizárólag a hivatásos programozók érdekelnek, a hobbista, heves lelkületű mini linustorvaldsok egyáltalán nem. Azok mind szép lassan eltolhatják a biciklit. Egy nagyválalati fejlesztéseket végző csapatban, ahol kell szakmai tudás, emberség, kitartás, szorgalom és szerénység (így együtt, ahogy van), ott az ilyeneknek porszemnyi helyük sincs.

 

Nem véletlen, hogy amikor új programozókat veszünk fel, az interjúkon a fentebb említett szempontok alapján válogatok (már amennyire ezt lehet). Nekem nem kell egy olyan okostóni se, aki egy idő után (amikor már elég biztonságban érzi magát) veri a nyálát, szakmai hülyének titulálja a saját vezetőit, ha ezt nyíltan nem is mondja ki, holott gőze nincs az üzletről (a PR vagy marketing szabályokról meg főleg). Aki azt hiszi, hogy mindig minden a szoftvertechnológiai alapokon dől el és folyton az ésszerűségről papol nekem meg arról, hogy szerinte szakmailag mi a jó. Ugyanmár. Cipész maradjon az "i++"-nál. Előbb talán a cégszempontból, a haszonszerzésből adódó legfontosabb feladatokat és problémákat, meg az anyagi stabilitást kell megoldani, utána jöhet majd az a csodálatos szakma.

 

Így a vége felé közeledve, bárki joggal megkérdezhetné, hogy vajon e sorok szerzője jó programozónak tartja vagy tartotta-e magát? A válasz röviden az, hogy: általában IGEN, de… (mindig van egy DE) …NEM a legjobbnak. Van a környezetemben olyan, aki hivatalosan az én beosztottam (bár én nem teljesen úgy tekintek rá), mégis sokkal jobb nálam és mindig is az volt. Igaz ez a megállapítás már megint nem ilyen egyértelmű. Inkább azt kellett volna mondanom, hogy: programozástechnikailag, szerteágazó gondolkodás és előrenézés tekintetében ügyesebb nálam, más szempontból viszont, pl.: szerénység, döntésképesség, kommunikációs és PR szempontok mérlegelése témakörben már nem annyira remekel.

 

Ebből az írásból ha semmi más, de az biztosan kiderült, hogy már megint nem olyan egyértelmű minden. Ugye-ugye, mennyire nehéz még annak a látszólag egyszerű dolognak a meghatározása is, hogy ki a jó, kevésbé jó, vagy épp nem jó programozó? Mindig is mondtam, akár csak a politikában: semmi se fehér vagy fekete, mindig, mindenhol van egy szürke is. Az pedig én vagyok.