LOL-olok és FUD-olok vagy mi

IMHO, LOL, FUD, h a rák egy egye ki mindet ott, ahol vannak. Érthető nem?

 

Ezzel csak annyit szerettem volna jelezni, hogy mennyire gyűlölöm az internet-szlenget. Megdöbbenve tapasztalom, hogy már ez is úgy terjed, mint a pedofília bizonyos papok között (elnézést kérek a tisztességes papoktól, de hát akkor is). 

 

Engem személy szerint nem visz rá a lélek, hogy a szlenget beszéljem. Ehhez viszont fanatikusan ragaszkodom. A magyar nyelv igen is maradjon  tiszta, érthető, melynek használata és megőrzése mindannyiunk kötelessége. Pusztán csak lustaságból, jópofiságból, vagányságból ha nem feltétlen szükséges, akkor ne vetemedjünk ilyen galádságra. Olyan szép nyelvünk van, mellyel annyi mindent és oly sokféleképpen lehet kifejezni, hogy vétek lenne nem használni (az angolokat biz’a ütögetheti a guta). Nincs a világon semmi, ami kizökkenthetne ebbéli akaratomból.

 

Lehet, hogy ezzel most kicsit maradinak tűnök, de így jó nekem. Rajtam nem fog múlni. És rajtad?

Hiba volt, van, lesz – I.

Levelezőlistákon, fórumokon, beszélgetéseken manapság is még örökzöld téma a szoftverekben rejtőzködő hiba. Meg úgy egyáltalán a szoftverhiba. Sokan, de főleg a laikus közönség nehezen tudja elképzelni miként fordulhat elő, hogy egy új kiadásban még hónapok múltán is javítani kell. Azt hiszik, hogy a hibák miatt egy szoftver rossz, holott valójában nem az, "csak" hibás. A hiba pedig minden szoftver velejárója, vagy ha úgy tetszik: szerves része, akár elfogadjuk, akár nem.

 

A programokat, főleg az új fejlesztéseket (néhány kivétellel) emberek készítik. Olyanok, akik esznek, isznak, alszanak, veszekszenek a párjukkal, kollégájukkal, főnökükkel, néha jókedvűek, máskor meg szomorúak, zavartak vagy épp figyelmetlenek. Ezekhez a már-már közhelyszerű emberi tulajdonságokhoz, illetve viselkedésekhez pedig sokszor az a nemkívánatos cselekedet járul, hogy hibáznak. Nem szándékosan, hanem véletlenül (persze akad kivétel is, de nem jellemző). Nos, csak azt akartam mondani, hogy a programozók többsége bizony mindig szebbet meg jobbat akar, és igen távol áll tőlük az, hogy hibázzanak. Egyszerűen így sikerül és kész. Ez nem felelőtlenség, hanem normális esemény.

 

A dolognak eképpen van valami diszkrét bája nevezetese az, hogy még azok is hibáznak, akik egyébként a programozók munkáját hivatottak ellenőrizni, tesztelni. Miért is? Hát… az okok nagyjából ugyanazok. Ők is emberek, ők is hibáznak és a hibák, mint egynémely súlyos repülőgép vagy más katasztrófa esetén néha akarva-akaratlanul egymásra halmozódnak (annyi különbséggel, hogy a programozók hibájából ritkábban lesz haláleset).

 

Érdekességképp elmondom, hogy sok esetben olyan szerződéseket vagyunk kénytelenek aláírni, melyekben szerepel, hogy "a szoftvert csak hibátlan állapotban lehet leszállítani…" meg ehhez hasonló balgaságok. Hibátlan? Egy szoftver? Nevetséges. Meg az is, aki ezt kitalálta. És mi mégis aláírjuk, mert a szerződéskötés azon fázisában nem lehet, nem szabad tájékoztatni a megrendelőt arról, hogy ennek teljesítése lehetetlen (vagy ha nem az, akkor a fejlesztőcég összes emberi és anyagi erőforrásait felemésztené). Ha már az elején kijelentenénk, vagy másképp mondva felkészítenénk a megrendelőt arra, hogy bizony a kifejlesztendő szoftverekben LESZ hiba, azt hiszem soha egy szerződést se írnának alá. Olyan ez, mint például az áruházak polcain az a termék, amelyiknek a csomagolása kicsit sérült vagy hibás. Ki az, aki leemelne egy olyant, amiről már az első pillanatban látszik, hogy nem tökéletes? Nyilván senki. Főleg, hogy ott van mellette egy másik, magát hibátlannak láttató áru (ami persze belül épp ugyanolyan hibás lehet, minta sérült szomszédja).

 

Vajon van-e valamilyen mód arra nézve, hogy a hibák megszűnjenek? Igazából nincs. Bárki, aki ezt gondolja álomvilágban él. Legfeljebb azt az egy célt lehet kitűzni a nemlétező zászló szélére, hogy a hibák mennyisége, azok kezelése elfogadható mértékű és módú legyen. Pont ez az, amiről a következő részben majd beszélni fogunk.

Deepfish

Az Opera mobil-böngészője után a Microsoft-nak is született egy hasonló gyermeke.  Na majd jól kipróbáljuk. Egyébként én egyáltalán nem vagyok megelégedve a mobilkészülékek, PDA-k használhatóságával. Úgy is mondhatnám, hogy utálom őket. Picik, kényelmetlenek és korlátozott képességekkel rendelkeznek. Ebbe sajnos beleértendő a Mobile Word és Excel is. Naponta 10-16 órát ülök számítógép előtt különféle szoftvereket használva, ennélfogva a számomra elég kényelmetlen bármilyen, a megszokottól eltérő (értsd kisebb, butább) mobilkütyü használata. Tudom, tudom… picik meg minden, de hát akkor is na, kényelmetlenek és kész. Csak, ha nagyon muszály (pl. az iGO navigációs szoftver miatt) akkor veszem kézbe…

 

"A Deepfish az internetes oldalakat eredeti formájukban jeleníti meg a mobilok képernyőjén, és ezen belül lehetőséget biztosít képmellékletek megtekintésére, egyes részletekre való közelítésre, illetve azok kinagyítására is. A szoftvert fejlesztő Microsoft Live Labs munkatársai szerint a Deepfish emellett a legtöbb mobil-böngészőnél gyorsabban tölti be az oldalakat, ami összefügg azzal, hogy nincs szüksége azok átalakítására."

 

Részletek itt.

Gentoo bajok

Beszéljünk róla? Majd lentebb. Előbb inkább olvassuk el figyelmesen a hírt.

 

"A Linux.com egyik cikke a Gentoo projekt fejlesztői közt húzódó konfliktusokkal foglalkozik. Nemrég a DistroWatch vetette fel a kérdést: "a Gentoo krízisben van?". A sorozatos problémák kezelésére a Gentoo projekt azzal reagált, hogy létrehozta és elfogadta a Code of Conduct dokumentumot, amely azokat a szabályokat tartalmazza, amelyeket be kell tartaniuk azoknak, akik a Gentoo közösséghez csatlakoznak. A rendet a "proctor"-ok felügyelik.

 

Ha a közösség valamely tagja azt tapasztalja, hogy valaki megszegte a CoC-ban foglaltakat, az jelentheti a szabályszegést egy proctor-nak. A proctor dolga, hogy a résztvevő felekkel elrendezze a vitás kérdéseket, vagy figyelmeztetéseket fogalmazzon meg, ha az szükséges. Ha probléma megismétlődik, akkor a proctor előtt több lehetőség is nyitva áll: megvonhatja a szabályszegő fejlesztő levlistára való postázási jogát, a Bugzilla hozzáférését, vagy végső esetben akár a fejlesztői státuszát is felfüggesztheti.

 

A Linux.com cikke azt boncolgatja, hogy vajon ezek a lépések segíthetnek-e megoldani a jelenlegi helyzetet."

 

Eredeti hír (magyarul) itt.

Eredeti hír (angolul) itt.

 

Na, Kinek mi jut az eszéb erről? Semmi? Biztos? Ne má!

 

Évek óta azt a divatos és hangzatos mantrát suttogja minden hívő odaát, hogy a nyílt forráskódú fejlesztési modell (mindegy no, ha muszály hát nevezzük ennek) előbb-utóbb lenyomja az olyan zárt forráskódú csökötteket, mint amilyenek mi is vagyunk. Hogy miért? Mert a nyílt forráskód az maga a menyország! Ugyebár. Az egyedüli, mindent megoldó világegyenletet tartalmazó módszer, melyet ha valaki nem alkalmazza iziben, azt hamarosan a pokol kénköves bugyra fogja elnyelni (de minimum dögvész kerül rá… vagy ilyesmi). Ezek az aktivisták mindössze egyetlen, igencsak aprónak mondható tényezőt felejtenek el, mégpedig magát az embert. Amíg két ember vagy két programozó (ami nem biztos, hogy ugyanaz a faj) egymás közelében él és mozog, addig a béke legalább olyan messzire kerül tőlük, mint  tőlem az, hogy kezet foghassak Linus Torvalds-al (nem mintha nagyon vágynék rá, de azért mégis).

 

Egyszerűen hihetetlen, hogy ezek a programozók néha mire képesek. Többségüknek az a rohadt nagy egója nem nagyon engedi meg, hogy (néhány kivétellel) elismerjék, elfogadják, alkalmazzák mások javaslatait, véleményeit, vagy betartsák a szigorú szabályokat meg ilyesmi. Sokszor kézzel fogható anyagi kárt okoznak azzal a szakmainak mondott böszmenagy büszkeségükkel meg önteltségükkel, és csak legyen, aki takarítson utánuk. Gusztustalan, hogy mindent csak technikai alapon képesek megközelíteni, nem figyelnek a körülöttük lézetezőkre, lenézik azt aki nem így áll hozzá, miközben a világ elrohan mellettük. Nekem hosszú évekbe tellett, mire kinőttem azokat a programozói gyermekbetegségeket, melyek rendszerint erre az emberfajtára jellemzőek (az egót, a büszkeséget megy ilyesmiket kivéve, mert effélék nálam soha se kaptak bebocsátást).

 

Sokszor kőbe véstem már azt a mások számára bizonyára megdöbbentő gondolatot, hogy: a hivatásos programozó legyen rabszolga, aki a munkahelyen ne azt csinálja amihez kedve van, hanem azt, amire szükség van és amire utasítják. Egy igazi munkahelyen dolgozó programozó, meg az amúgy eléggé ügyes nyílt forráskódú tötymörgők között az a különbség, hogy az előbbiek pénzt keresnek vele, cserébe a cég jövőjével, a saját állásukkal vagy a létbiztonságukkal játszanak, míg az utóbbiak (azon kevesek kivételével, akik hasznot tudnak préselni az opendivatból) csak felelősség nélküli hobbisták. Jó lenne, ha már magukba fordulnának egy picit.

 

Most biztos lehetne akár számos ellenpéldát is felhozni, de ez engem nem igazán érdekel. Ez az én web-naplóm és ezek az én gondolataim.

 

A Gentoo-nak pedig sok sikert kívánok a reformokhoz. Tiszta szívből remélem beválik nekik. Csak hát az ember, az a fránya ember ne lenne…

Citizendium

Hogy mi is az a Citizendium? Reményeim szerint egy olyan igazán megbízható internetes lexikon, ami majd idővel lenyomja a Wikipedia-t.  Na és hogy mi a baj a Wikipedia-val? Ehh, lerágott csont. El kell olvasni a neten az erre vonatkozó híreket.

 

"A szabadon szerkeszthető internetes enciklopédia, a Wikipedia mára óriási népszerűségre tette szert, nem csupán a világ leglátogatottabb weboldalainak egyike lett, de széles körben használt információforrás is. Az azonban az elmúlt évek nagy sajtóvisszhangot kapott botrányai kapcsán láthatóvá vált, hogy a tudástár demokratikus elveken nyugvó, a közreműködők összeadott tudására alapozó rendszere egyáltalán nem garancia a tévedhetetlenségre. A projekt kritikusai elsősorban a szócikkek strukturálatlanságát, esetenként zavarosságát és pontatlanságát, valamint az akár hónapokon át javítatlan szócikkrongálásokat szokták felemlegetni…"

 

Részletek itt.

Nyomul a Vista Pista

Nocsak, miből lesz a cserebogár? Pedig sokan jósolták, hogy nem fog jól menni a Vista Pista, aztán mégis. Megjegyzem, egyelőre cégszinten (legalábbis a fejlesztésen belül) nem tervezzük az átállást, mivel igazodnunk kell az ügyfeleink által leginkább használt  rendszerekhez (vagyis az XP-hez). Így az alapvető programozói tesztek olyan gépeken mennek, amilyeneket a legtöbben használnak. Most még. Persze tesztelési célból már bevizsgáltuk (működünk is jól rajta), de a tömeges elterjedése még tényleg picit odébb van.

 

"A Microsoft állítása szerint a január 30-i kiskereskedelmi rajt óta már 20 millió Windows Vista licencet adott el, míg a Windows XP-ből a megjelenést követően csak 17 millió fogyott. A cég szerint jó esély van rá hogy a Vista legyen a leggyorsabban terjedő Windows a vállalat történetében…"

 

Részletek itt.

Szolgálati közlemény

A bejegyzésekhez való hozzászólást továbbra se engedélyezem. Sajnos egy pici időm sincs végeláthatatlan adok-kapok vitákba bonyolódni azokkal, akiknek esetleg nem tetszik, amit írok. Nekem az is bőven elég, ha közzétehetem a gondolataimat.

 

Mindazonáltal, aki mégis szeretne email-ben jól ledorongolni vagy épp megdícsérni (ez utóbbit feltétlenül előnybe részesíteném), akkor azt kérem, hogy az új, erre a célra létrehozott: putabout@t-online.hu címemre küldjön levelet (a jövőben a webnapló fejlécében lévő {Cogito ergo sum…} idézet mellett az email-cím állandóan látható lesz).

 

Köszi a figyelmet.

Oprendszerek sebezhetőségi statisztikái

Egy Jeff Jones nevű fickó sebezhetőségi gyűjtésbe kezdett. A túloldal természetesen óbégat, ahogy szokott, elvégre savanyú a szőlő. Legfőbb érvük, hogy nem szabad az alap operációs rendszert (pl.: Windows) egy linux disztribúcióval összehasonlítani (pl.: RHEL), mivel ez utóbbi rengeteg felhasználói alkalmazáscsomagot is tartalmaz.

 

Én pedig azt mondom: miért ne lehetne összehasonlítani? Ha egy linux disztribúcióval alapértelmezésként számos alkalmazáscsomag is feltelepül, akkor az ugyanúgy a disztribúciót kibocsátó cég/közösség felelőssége. Ugyanúgy veszélyes lehet a felhasználóra nézve, és ugyanúgy problémákat okozhat. Teljesen mindegy, hogy az alap linux része vagy sem. Ha minden olyan alkalmazáscsomag telepítése le lenne tiltva, amelyik nem a kibocsátóé, de a felhasználó mégis felteszi, akkor az már a felhasználó felelőssége. A felhasználót baromira nem érdekli (nem is biztos, hogy tud róla), hogy ez vagy az a csomag kitől származik. Ő egy linux disztribúciót használ annak minden csingilingijével együtt. Ez van. Meg kell tanulni együtt élni a kritikákkal is.

 

Eredeti hír itt.

Microsoft Security Response Center

Ezt most olvastam a TechNeten. Nagggggyon érdekes.

 

"…Az MSRC a Microsoft Security response Center, itt van két figura, és azt a folyamatot ecseteli, ami egy biztosnági hiba beérkezésétől a peccsig tart. Hosszú és titkos, de azért néhny adatot ideírok, úgysem tudnak magyarul.

Tények:

1. Évente több mint 100.000 levelet kapnak a security@microsoft.com címre. Nem használnak semmiféle spamfiltert, nehogy értékes levelek elvesszenek. Van tehát egy hadseregnyi ember, aki humán spamfilterként tengeti az életét, és szűrik a mocskot.

2. Tavaly kevesebb mint 80 Security Bulletint adtak ki, tehát a bejelentések 99,999999%-a sima hülyeség, de ők átolvassák, hátha mégse.

3. Miért telnek el hetek a pecs megjelenéséig? Mert eszméletlen tesztelésen esik át minden pecs, nem egyszerűen kijavítják, hanem az összes részlegben megmártóztatják, hogy pl. egy javított RPC-hívás még mindig ugyanúgy működik-e, mint korábban. Elég súlyos arcvesztés lenne, ha egy javítás miatt negyvenmillió gép esne ki a doménből világszerte.

4. 2007 júniusában meg fogják változtatni a security bulletinek szerkezetét.

5. Alakítottak egy tímet, aminek az a feladata, hogy a security doksikat rövidítse :) Ez komoly! Azt mondják, és ez igaz is, hogy ha egy Hardening Guide 150 oldalas, akkor azt pont senki sem fogja elolvasni. Valóban! Bevallom, én sem, pedig Security MVP volnék vagy mi.

6. Ha kiderül egy hibás kódrészlet, a környezetét is átvizsgálják secu szempontból, mert sajnos ha csak az adott hibát javítják, egy ilyen fókuszpontba került kódrészletnek egész hackerhadsereg fog nekiesni, és az is elég gáz lenne, ha 20 sorral lejjebb a kódban megint lenne egy.

Áprilistól kijönnek egy advanced Notification Secvices izével, ami a Security Bulletinekkel práhuzamosan futva értesíti a tisztelt vásárlókat."

 

Eredeti hír itt.

Ballmer a Google üzleti modelljén élcelődött

Emlékszik még valaki a 90-es évek közepe-vége tájékán lezajlott DotCom lufira szétdurranására? Annakelőtte senki se merte volna megjósolni, hogy az ilyen jellegű cégeknek maxikampeca lesz, osz’t mégis. Szerintem ugyanez vár a góglira is egyszer…

 

"Ballmer a Stanford Graduate School of Business hallgatóinak tartott csütörtöki előadásában azt mondta, hogy „esztelen” mértékű a Google növekedési üteme, s érthetetlen a tervük, hogy egy éven belül a duplájára kívánják emelni alkalmazottaik létszámát – hiszen a Microsoft három évtized alatt, megfontolt fejlesztéssel érte el a mai 75 ezres számot, a Google ez idő töredéke alatt fog ekkorára megnőni. Roppant veszélyesnek tartja azt is, hogy a Google egyetlen üzleti modellre építi stratégiáját, a hirdetésorientált kereső működtetésére, s nem keresi a megújulás útját, nem áll több lábon."

 

Részletek itt.

Meghalt a Fortran programnyelv atyja

Az első programozási nyelv, amit megtanultam (és szerettem) az a FORTRAN volt. Olyan számítógépen használtam, amely akkor még COCOM-listás volt (fiatalok kedvéért a COCOM-lista a komenista országokba való tiltott termékeket és technológiákat tartalmazta). Hogy miért ilyen gépen? Azért, mert akkoriban, úgy 1987 tájékán Magyarországon személyi számítógép még szinte nem is létezett. Szép volt, jó volt.

 

Aztán a második programozási nyelv, amit megismertem az a Basic volt, a harmadik a dBase, a negyedik a Turbo Pascal, az ötödik a C, a hatodik… (ezt nem árulom el, mert most is aktívan használom), a hetedik a Delphi, a nyolcadik a Visual Basic, a kilencedik a C# és a tizedik, a Java/J2EE pedig épp most van folyamatban. Az SQL-t nem számoltam bele. A jelenleg aktívan használt nyelv kivételével a többit már nagyjából mind elfelejtettem. Ezért most legfeljebb olvasni tudom (mármint a régi kódokat), írni biztos nem.

 

"A múlt héten 82 éves korában elhunyt John Backus, az első széles körben használt magas szintű programozási nyelv, a Fortran kifejlesztését irányító és a róla elnevezett nyelvleíró jelölésmódot kidolgozó informatikus."

 

Részletek itt.

“Nem értékálló tudás”

Ezt a szöveget most olvastam az egyik MS.hu emberkének az interjújában, és hát bevallom… erősen elgondolkodtatott. Azt hiszem van benne valami. Lehet, hogy 13 évnyi hivatásos szoftverfejlesztői ténykedés után már nekem is illő lenne váltani valami másra?

 

"Abban az esetben, ha fejlesztő volnék – voltam az is… az mondjuk nagyon tetszett. Csak én kb. harminc éves koromban elgondolkodtam, hogy kell-e a világnak egy 55 éves Szalontay Zoltán, baromi jó fejlesztő, háromszor drágábbért, mint egy friss srác. És nem, nem, szerintem nem kell. Vesznek 3 vagy 3 és fél darab egyetemistát annyi pénzért. Tehát az nem értékálló tudás. Én meg mindig megpróbáltam a konvertálható tudás irányába mozogni."

 

Eredeti interjú itt.